hapacsolok

Néha már annyira elhatalmasodik bennem a "de jó lenne megismerkedni némely ismerősömmel" érzés, hogy már majdhogynem rájuk írok.
Aztán valahogyan mindig eszembe jut, hogy elég kínosan venné ki magát, és csendes pszihopata perverz gyilkos benyomását kelthetném azzal, hogy ráírok valakire: " Szia! Tökre szimpatikus vagy számomra mint ember! Jó lenne jobban megismerni!"
Egy ilyen nyitásra én is azt hinném a másikról, hogy komplett őrült és/vagy kölcsön akar kérni és/vagy ki akar használni és/vagy dugni szeretne velem. 

Ezért inkább visszavonulok a kis csigaházamba és örülök az egyedüllétnek. 

   Szerencsére túl vagyok az éves születésnapom előtti egy hónapos kapuzárási pánikomon. Süt a nap, égeti az arcom, hozza a tavasz hormontermelős szelét. Nem szeretem. Ilyenkor erősödik a vágy a változásra, hogy végre el kéne költözni Pestre vagy bárhová ahol több az élet. De kényelmes vagyok, van egy kis munkám, kiépített kis tyukszaros egzisztenciám, minek adnám fel?! Na meg, hogy ideje lenne már bármiféle státuszú nőstényt beújítani az életembe. De nem megy ez olyan könnyen faluhelyen....
    A minap azon kaptam magam, hogy végiggörgettem a fészbúk ismerőseimet és végignéztem nagyon sok bárhogyan is érdekesnek tartott csaj adatlapját. Majd szépen felmentem az erre külön kifejlesztett társkereső oldalakra ahová már évek óta feljárogatok nézelődni. Megszólítani nincs soha merszem. Majd itt sem találtam megnyugvást. Mint egy drogfüggő felregisztráltam még egy oldalra. Keresgéltem. Az eredmény elszomorított. Manapság már szemmel láthatóan csak olyan emberek vannak fönn ilyen oldalakon akik már végképp reménytelenek. (én is köztük!) 

     Majd végül megpillantottam egy valakit aki szimpatikus volt arcra is, adatokra is, horoszkóp is kompatibilis az enyémmel. Aztán elolvastam a bemutatkozását. Ennyi állt benne:

" Valaki segítsen törölni magamat erről az oldalról! :D!"

Én erre megírtam neki, hogyan teheti meg ezt. Tényleg nem volt egyszerű megtalálni a módját. Ma ahogy felmentem az oldalra, látom, hogy törölte magát. Még egy köszönő üzit sem írt.  Legalább ennyit tudtam segíteni rajtad... Legalább te is ennyit segítettél rajtam: Rájöttem,hogy mégsem vagy annyira klassz. Példádat követem és én is törlöm magam.

Az ember a neveltetéséből és élettapasztalataiból kifolyóan próbál mindig segíteni embertársain ameddig az nem kényelmetlen saját maga számára. Önzetlen önzésből mindezt. Nem is attól várjuk a hálát akinek tesszük a szívességet, hanem várjuk hogy a Jóisten, a karma vagy nevezzük akárhogyan majd kárpótol, kompenzál, kifizet vagy bármi jelet ad arra, hogy jó az ahogy eljárok. Eddig nem nagyon vettem észre az életemen ezt a a fajta törlesztést az élettől. Lehet nem havi/heti bérezésre vagyok bejelentve. Akkor jöhet amikor nem is várjuk, gondolhatjuk közhelyesen.(f*szt!) Szerintem nekem a jutalmam maga a létezés. Percdíjazásban fizet nekem az élet. azért hogy nem merek bűnözni és segítek ahol tudok. (Megadom mindenkinek az esély hogy átbassza az agyam, mindegy mások mit mondanak.) De ezzel az egyenletes adagolással nem lesznek hullámok.